A Biokémia története 1990-ig

Liebermann Leó

A biokémia ("életvegytan") Liebermann Leóval (1852-1926), ill. a kémiai tanszék felállításával (1879) vonult be az állatorvosképzésbe. Liebermann ugyanis – jóllehet a kémiának volt professzora – kutatómunkáját biokémiai irányba folytatta és tanítványait is biokémikussá nevelte. Röviddel kineveztetése után – még Innsbruckban folytatott kutatásai eredményeképpen – német nyelven Stuttgartban adta ki "Grundzüge der Chemie des Menschen" c. könyvét. A következőkben embriokémiai vizsgálatokhoz fogott, amelyek eredménye ( 8 közlemény) ugyancsak német nyelven a "Pflügers Archív" c. folyóiratban jelent meg (1888). Foglalkozott a nukleinnal; egyes purintestekkel és a vizeletelválasztással, vizsgálta a gyomornyálkahárlyában, a veseparenchymában lezajló kémiai folyamatokat. Nemzetközi mércével mérve is úttörő jelentőségőnek kell tartanunk 1898-ban a hidrogénion-koncentráció elketrometriás mérésének, ill. meghatározásának bevezetését a biokémia módszertanába. Liebermann e vizsgálatai eredményét tanítványával és akkori asszisztensével Bugarszky Istvánnal közösen publikálta. A pH-meghatározás segítségével – ugyancsak úttörőként – különösen Rhorer László és Farkas Géza végzett a vizelet, ill. a vérsavó hidrogénion-koncentrációját elsőként feltáró pontos méréseket. A testnedvek pH-jának meghatározására irányuló vizsgálatait Liebermann a továbbiakban krioszkópiás (fagyáspont-meghatározási) mérésekkel kiegészítve biológiai folyamatok (enzimhatás, baktériumok szaporodása stb.) követésére is alkalmassá tette. Módszerét Liebermann az ezredéves kiállításon is bemutatta.

Liebermann professzor az állatorvosi főiskolától megválva (1902) a tudományegyetem orvosi karán a közegészségtan professzoraként sem szakított a biokémiával, csupán témát váltott, és vizsgálatait immunkémiai irányban folytatta.

Liebermann tanítványai közül biokémiai szempontból jelentős Rhorer László (1874-1937) – később a fizika professzorának – működése. Ő a vizelet pH-jának elektrometriás meghatározásával, a fehérjék savkötő képességének mérésével, a vese ozmotikus tevékenységének vizsgálatával, a gyomor sósavelválasztásának és a gyomornedvben levő fehérjék jelentőségének tisztázásával kapcsolatosan végzett alapvető kutatásokat, majd a bélből való felszívódás mechanizmusát vizsgálta.

Tangl Ferenc (1866-1917)

Tangl Ferenc

Biokémiai szempontból nagy jelentőségű Tangl Ferencnek (1866-1917), az élettan professzorának egyben az Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás alapító igazgatójának tevékenysége. Tanítványaival és munkatársaival (Farkas Géza, Hári Pál, Szily Pál, Weiser István, Wellmann Oszkár és mások) jelentős biokémiai vizsgálatokat is végzett.

Vizsgálták pl. az emésztőcső megkerülésével (parenteralisan) végzett mesterséges táplálás kérdéseit, megállapítva, hogy az így szervezetbe juttatott keményítő cukorrá alakul. Vizsgálta Tangl a működő és a nyugalomban levő izom oxigénfogyasztását; megállapította, hogy a bél ereinek lekötése az alapanyagcsere 30 %-os csökkenését okozza. Kutatómunkája mellett Tangl a "Biochemishe Zeitschrift" c. nemzetközi folyóirat főszerkesztője és kiadójaként, valamint az "Arbeiten auf dem Gebiete der chemischen physiologi" c. folyóirat megalapítója, főszerkesztője és kiadójaként is szolgálta a biokémia ügyét. Az állatorvosi főiskolától megválva (1903) a tudományegyetem orvosi karán lett a biokémia professzora (az "élet és kórvegytani tanszék" vezetője).

Wellmann Oszkár

Tangl tanítványai közül Wellmann Oszkár 1912-ben kezdte el az angolkór tanulmányozására vonatkozó, zömmel pato-biokémiai irányú kutatásokat Marek professzorral és Urbányi László vegyészmérnökkel. A több évtizeden keresztül folytatott vizsgálatok úttörő jelentőségű eredményeit Marek J.- Wellmann O."A rhachitis" c. könyvük II. kötetében (Biokémiai rész, 1932) közölték. A kutatásokat munkatársként, majd önállóan Urbányi László, a kémiai tanszék későbbi professzora folytatta. A háziállatok Ca és P-forgalmára, az optimális ellátásra vonatkozó megállapításai és ajánlásai évtizedeken keresztül normaként szerepeltek a takarmányozási gyakorlatban.

Farkas Géza

A Farkas Géza professzor időszakában végzett biokémiai jellegű vizsgálatok közül a vér H+ ion-koncentrációjára és CO2-megkötésére vonatkozók emelhetők ki.

Deseő Dezső

Deseő Dezső professzor – bár ő inkább a klasszikus fiziológia művelője volt – irányításával elkészült számos doktori értekezés közül jó néhány – az akkori viszonyokhoz képest – korszerű biokémiai módszerekkel nyert eredményekre támaszkodik.

Juhász Balázs

Az ötvenes évek kezdetén a tanszék fiatal adjunktusa, Juhász Balázs indította el újra a biokémiai jellegű kutatásokat, sőt a diszciplína oktatását is kezdeményezte.

Először az élettan tárgy keretébe beépítve hangzott el egy-egy biokémiai vonatkozású előadás (1950-51), majd az 1951/52-es tanévtől – bár szerény óraszámmal – a tantervben is szerepel a tárgy. Oktatását a Juhász dr. által összeállított jegyzet, majd a társszerzővel később írt könyv (1953) is segíti. Juhász elkerült az egyetemről, és csak több, mint két évtized múlva kapcsolódott be újra – most már mint c. egyetemi tanár – a tanszék biokémiai oktató- és kutatómunkájába. Időközben a kérődzők előgyomor-emésztésének és anyag- (elsősorban nitrogén-) forgalmának területén alapvető fontosságú kutatásokat végzett.

Gáspár Zsuzsa

Kemény Armand professzor vezetői judiciumát dicséri, hogy az élettani tanszéken belül biokémiai részleget szervezett, amelynek irányítására s a tárgy önálló előadására docensként a Szegedi Tudományegyetem oktatóját, N. Gáspár Zsuzsát kérte fel (1953). Ez utóbbinak egyetemünkön folytatott közel másfél évtizedes, elismert előadói és kutatói tevékenysége során a biokémia beépült az állatorvosképzés szervezeti rendszerébe, megfelelő rangot és megbecsülést vívott ki az oktatásban. 1962-ben a tárgy már a II. évfolyam mindkét félévében szerepelt, az oktatás kollokviummal, majd 1963-tól szigorlattal zárult. A tárgy előadója által írt tankönyv (1965) nagymértékben segítette elő az eredményes oktatást. Nagy kár, hogy megjelenését szerzője már nem érhette meg, néhány hónappal előbb elhunyt.

Ennek az időszaknak a biokémiai kutatásai szorosan kapcsolódnak a tanszéken folyó kutatómunka témájához. A Kemény professzor által irányított vizsgálatok tárgya a fiatal háziállatok élettana. E kutatásokon belül a szénhidrát-háztartás (N. Gáspár), a szérumfehérjék forgalma (Tóth B.L.) a foszforanyagcsere (Kutas és Stützel) képviselte a biokémiai irányt.

Tóth Béla Lajos

A tárgy oktatását N. Gáspár Zsuzsa elhunyta után (1965) Tóth Béla Lajos egyetemi docens folytatta 1973-ig, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem állatélettani tanszékére történt kinevezéséig.

Kutas Ferenc

Ugyanebben az évben Kutas Ferenc egyetemi adjunktus kapott megbízást a tárgy előadására, amit – egyetemi tanárként – jelenleg is ellát. A legutóbbi tanévben a II. évfolyamon a tárgy elméleti oktatása 90, gyakorlati oktatása 52 óra keretében folyt. A 4. félév végén a hallgatók szigorlat formájában tesznek eleget vizsgakötelezettségüknek.

Az említett előadók a tárgy oktatásának csaknem négy évtizede alatt többször is átdolgozták és korszerűsítették a rendkívül dinamikusan fejlődő diszciplína oktatási anyagát, és a gyakorlati képzésben is alkalmazkodtak a fejlődés követelményeihez. Napjainkban a biotechnológiai módszerek (pl. génátültetés) várható térhódítása a mezőgazdaságban különösen aláhúzza a biokémia – és ezen belül elsősorban a molekuláris biológia – oktatásának jelentőségét.